Miért hibás termék a devizahitel?

2008 előtt ömlesztették a bankok a jen és a svájci frank alapú devizahiteleket a lakosságra. Ebben hibás a lakosság is, mivel nem mérlegelte a kockázatokat, azonban ha valaki elkezdett kételkedni ennek a terméknek a biztonságosságában a bankokban megnyugtatták, hogy nincs mitől félnie. Maga Csányi Sándor is felszólalt a devizahitelek mellett.

(http://otp.network.hu/blog/otp-csoport-erdekeltjeinek-kozossege-hirei/a-devizahitelezesunk-tortenete)

Nemzetközi szervezetek is figyelmeztették a MNB-t és a kormányt, hogy a tűzzel játszanak, azonban a kormány figyelmen kívül hagyta ezeket az intelmeket és nem kommunikálta le a lakosságnak.

2008. őszén a Lehman Brother's csődje megindította a túlköltekezés, adósság, fedezetlen pénz miatti világválságot, mely miatt egyes devizák szárnyalni kezdtek (CHF), a kiszolgáltatott, eladósodott országok devizái pedig hanyatlani (HUF). Így azonnali IMF csomagra szorult az akkori kormány, az emberek törlesztőrészlete pedig az egekbe szökött, így megalapozva egy nagyon hosszú lefolyású stagnáló-recessziós, az árfolyamkilengések miatti (lét)bizonytalan időszaknak.

A lakosság miért adósodott el ennyire?

Nos ez több tényezőre is visszavezethető. Egyrészt a kádári szocialista múltban az emberek fejéből kiverték a pénzügyi gondolkodást, mert az az "ördögtől való", kapitalista "mágia". Másrészt a bankok profithajhászása és a kormány kommunikációjában keresendők az okok. Semmi fedezet nem kellett ahhoz, hogy valaki hitelt vegyen fel, és a csapból is az folyt, hogy így az embereknek több pénze lesz. A kormány pedig nem foglalkozott a témával, pedig több figyelmeztetést is kapott többek között az EKB-tól és az IMF-től is.

A bankok és a kormány háborúja

Végtörlesztés, árfolyamgát, rögzített árfolyamon való forintosítás. Az utóbbi lenne a legdurvább csapás a bankoknak, mintegy 300-600 milliárdos veszteséget jelentene szektornak azonnal. A kormány azt szeretné elérni, hogy önként módosítsák az ügyfeleknek előnyösen a szerződéseket, így megszűntetve az árfolyam miatti kockázatokat. Amennyiben ez nem történik meg, törvényt alkotnak a honatyák, amelyet véleményem szerint a bankok inkább elkerülnének.

Mi lehet a célja a kormánynak? (2 legyet egy csapásra?)

Amíg a lakosság jövedelme legnagyobb részét, vagy az egészét kötelezettségeire költi (rezsi, törlesztőrészlet, szja...), addig gazdasági növekedésről nem is álmodhatunk, így a törlesztőrészletek csökkentése létfontosságú, ha GDP növekedést akarunk gerjeszteni. Ez pedig igen fontos a választások előtti "aranykorhoz", amikor egymás után lesz átadva minden nagyobb beruházás, park, metró...

A másik cél pedig az emlegetett magyar többségű bankrendszer kialakítása itthon. Mivel az OTP-nek a likvid tartaléka rettentő magas szinten van, így egy ekkora sarcot is "zsebből" ki tudna fizetni, azonban a külföldi anyabankok leállíthatják a pénz pumpálását a magyar leányvállalataikba, ezzel pedig teret engednének az OTP-nek, a Gránit Banknak (amely 49%-a az államé) és a most integrált takarékszövetkezeteknek.

Konklúzió

Megállapíthatjuk, hogy a kormány egyszerre akar látványos, populista és egyenleg javító intézkedéseket hozni. Ez mindeddig a ciklusig elképzelhetetlen volt, azonban válságos időkben a Fidesznek sikerült megtartania a szavazók többségét a nagy hazai közvélemény kutatók adatai alapján. Ez szép politikai teljesítmény. Azonban gazdaságilag is kielégítőek lesznek ezek a lépések? Az év végi adatok alapján majd meglátjuk, az azonban biztos, hogy jövőre jó lesz a kormánypártok politikusainak lenni, ugyanis az ollót, amellyel meg fogják nyitni az új beruházásokat, egymás után fogják ők elkérni egymástól.

Kell ez így?

Meglátjuk...

Magyarországon a lakosság inkább azt szeretné, hogy a rezsit az államnak fizesse és hisz abban, hogy a verseny rossz. Mi lehet ennek az oka? ( index.hu/gazdasag/2013/05/14/rezsicsokkentes/ )

A múlt

A "boldog" Kádár korszakban (70-es évek eleje), mielőtt még eladósodott az ország, az emberekből kiölték a pénzügyi tudatosságot és a politizálást. Volt a Párt, és szinte mindent az állam birtokolt. Az emberek élték a szegényes, de nyugodt és teljes életüket. Az 1979-es 2. olajválság következtében azonban tarthatatlan volt a magyar út. Lazítani kellett a szocialista rendszeren.

1989. után azonban földindulás szerűen, fokozatosság nélkül léptünk be egy olyan világba, amelyben nyugati szomszédaink (Nagy-Britannia, USA, Franciaország, Németország...) már egy jó ideje otthonosan érezték magukat. Így tapasztalatok nélkül, tőke hiányában léptünk be a hiénák és ragadozók világába. Az állami vagyont aprópénzért odaadtuk a volt MSZMP-hez és a "tűzvonalhoz" közel állóknak, akik tovább adták a vételár sokszorosáért a multiknak. A magyar tőke így keletkezett...  Energia-, vízszolgáltatókat privatizálták az összes nagy szolgáltatóval együtt. Azonban ezért nagy árat kellett fizetnie a magyar társadalom többségének. Üzleti oktatás, üzleti gondolkodás és érzék híján a kisvállalkozók tönkrementek, a középvállalkozásokat pedig felfalták a nagy tőkeerős cégek. Az adókat a rendszerváltás okozta shock miatt rettentően megemelték és a forintot leértékelték.

Ez volt az első rossz tapasztalata a magyaroknak a rendszerváltás után. Felkészületlenül ért minket a szabad piac...

"Elmúltnyolcév"

A 2. shock az eladósodás utáni kiábrándulás volt, miközben az országot már a multinacionális cégek irányították. (Sukoró, 4-es metró, Energol... és még ezer másik "Trafikmutyi"). Míg 2000-ben 3% volt az államháztartási hiány, addig 2006-ban megszorítások nélkül 11,5% lett volna (megszorításokkal 9,2 %)... Így eladtuk az országot külföldi befektetőknek. 2008. előtt válságban volt az ország, mind morális, mind gazdasági téren. Az MNB tartalékai pedig 18 milliárd eurón álltak, amelyről a válság kirobbanásával bebizonyosodott, hogy  rettentő kevés ( most májusban 35,894 milliárd ). A bankok profithajhászása, a multik kizsákmányolása (munkások túlóráztatása, kizsákmányolása), az energiaárak, az élelmiszerárak égbe szökése megutáltatta a magyar társadalom nagy részével a szabad piacot. Az állami szabályozást akarták. 2010-ben a választásoknál a Fidesz ezt felismerte.

Jelen

Jelenleg külföldről úgy láthatják, hogy Magyarország egy államilag irányított tervgazdaság felé tart. Orbánnak nem titkos véleménye (többször is hangoztatta), hogy a kínai modell jó. Ezt akarhatja megvalósítani egy európai köntösbe bújtatva, pár magyaros (Kádár-korból) vett elemmel. Az állam erejének visszaszerzése és a magyar tőkésréteg megerősítése a célja. Ez egyrészt jó, mint ahogy Csányi Sándor is mondta az elmúlt napokban, mert egy külföldi anyacéggel rendelkező vállalat rossz eredmény esetén kivonja a tőkéjét. Míg egy magyar székhelyű cég próbál alkalmazkodni, próbálja elősegíteni az anyaország felvirágzását. Másrészt, így legálisan sakkban tarthatja a külföldi cégeket, és próbálhatja különadókkal gyengíteni őket, hogy elegük legyen Magyarországból. Ezzel könnyedén áron alul "bevásárolhat" például az OTP. Ehhez a technikához sikeresen kommunikálja az emberek rossz tapasztalatait, így a különadókat a társadalom többsége támogatja is.

Az állami televíziókat is sikeresen maga ellen fordította az előző kormány, mivel brutális pénzelvonásokat hajtott végre. A Fidesz viszont a pénzért cserébe elvárja, hogy kritika ne hangozzon el. Minőségi híradást így aligha kapunk, viszont jó szórakoztató műsorokat annál inkább...

Orbánék nagy hibája, hogy nem bírják elviselni a kritikát. Viszont ebből nagy káruk nem származik, mivel a külföldi kritikákat támadásoknak tudják kommunikálni (a multik miatt), a magyar ellenzéki pártok pedig erőtlenek, ráadásul abszolút nem mentesek belső megosztottságtól vagy éppen rossz emlékeket hoznak fel az emberekben (válság, Öszöd, Gyurcsány...).  Most, ha minden jól alakul még a rossz gazdasági mutatókkal sem példálózhatnak sem kintről, sem bentről...

Demokrácia--> látszólagos

Kiegyesúlyozott tájékoztatás--> nincs

Gazdasági növekedés, stadionépítés...--> elkezdődött

Kell ez így?

Bejelentette Matolcsy György első sajtótájékoztatóján, hogy milyen eszközöket kívánnak felhasználni  a jegybankban a gazdaság ösztönzésére.

Adatok itt: http://www.napi.hu/magyar_vallalatok/jon_a_szuperolcso_hitel_dicserik_a_kormanyt.549890.html

Ez miért is fontos?

A jegybank elkezdte támogatni a kormány gazdasági törekvéseit, tehát nem egy teljesen független monetáris politikát folytat. Ezzel egy tabut döntött le, és így az eddigi jegybanki tevékenységekkel szembe megy. A piac érzékelhetően pozitívan fogadta. Egyrészt, mert alacsony kockázatú a kivitelezése, ráadásul a devizatartalékokat sem csapolja meg jelentős mértékben (kb.3 milliárd euró), másrészt Matolcsytól egy méginkább unortodox (nem konvencionális) intézkedést vártak. Így a forint már a 300-as szint alá is "benézett"(288,87).

Ezek számok, de ez mégis miért fontos?

Orbán Viktor elérte, hogy kormányhű, vagy legalább jobb oldali vezetői legyenek az ország legfőbb intézményeinek (MNB, Kúria, Alkotmánybíróság...), így terveit gördülékenyen végigviheti. Személyi akadályokat nem igen lehet találni, az AB vétóinak hála viszont úgy tűnhet, hogy tökéletesen működő jogállamban élünk. Az igazság az, hogy politikai menekültségre egyes blogok, bejegyzések és a közhangulatot előszeretettel romboló "trollok", ellenére sincs semmi ok. Az is igaz, hogy a mostani redszert hangosan, nemzetközi színtéren lejárató személyeket nem szívesen tűrik meg, így minisztériumi munkákra ezek hiába jelentkeznek, nem kapják meg.

Próba a kilábalásért

A magyar válság már elég rég óta tart. Ez ellen nem igen sikerült ezidáig jelentős lépéseket tenni. Pozitív hatással lehet azonban a ciprusi betétállamosítás, mivel az adóparadicsomok iránti bizalom ezzel erőteljesen megingott. Ha az EU-n belül egy ilyen radikális intézkedés megtörténhetett, bárhol megtörténhet. Ez sokkal vonzóbbá teheti a hazai milliárdosok számára a hazai bankrendszert, mint a nemrég lejárt amnesztia, amit kaptak volna.

A most bejelentett gazdaságösztönzés, teszt jellegű lehet egy radikálisabb intézkedés előtt. Ha ez a kisebb összegű, nulla százalékos hitel koncepció sikerrel jár, valószínűleg nagyobb összegekben fog a Nemzeti Bank pénzt pumpálni a gazdaságba. Ez a középosztály kilábalását célozhatja meg.

A szegényebb rétegek viszont a válság kezdete óta jelentősen leszakadtak a többi társadalmi osztálytól. A közmunka programok csak részben oldhatták meg a morális problémákat ezen osztályon belül, viszont pénzügyileg egyáltalán nem segít. Kapaszkodót kínál, mielőtt menthetetlenül leszakad valaki. Így is egyre nagyobb rétegről beszélünk. Nagyon sürgető a probléma. A mostani programok a szegényeket nem érintik. Persze, ha az ország gazdasági helyzete jobb, akkor az ő helyzetük is jobb. De nem lesz ez túl késő, és visszafordíthatatlan? A legnagyobb probléma jelenleg Magyarországon a nyomor terjedése. Ez rettentő sürgető, összetett probléma.

Választás 2014

 Választási költségvetést Brüsszel nem enged, de a kormány is törekszik a jó kötségvetési egyenleg tartására, így egy nagyobb lazításra nincs esély. Viszont ott vannak a talomban az országot "kizsákmányoló" multik, melyek az Orbán kormány retorikájában alkalmanként feltűnnek. Ezek lehetnek a bűnbaknak titulált (jogosan/jogtalanul) személytelen cégek, melyek az ország (már alaptörvénybe rögzített) kicseit kiviszik a határainkon túlra profit formájában (víz, gáz, áram, személyi megtakarítások...), ezért most ezt vissza kell fizetniük. Az ország költségvetése egyenlege így nem romlik, tehát multik pénzéből finanszíroz a kormány egy nagyon hatásos kampányt (közvélemény kutatások szerint megugrott a Fidesz támogatottsága a rezsicsökkentés következtében). Ezzel persze kivívja maga ellen a nemzetközi haragot és sorozatos lejárató kampányokkal kell szembesülnie a kormánynak külföldön. Valószínűleg az EU-nak is lesz hozzá pár szava, viszont véleményem szerint az Európai Unió kezd hiteltelenné válni, azon hírek után, hogy hogy oldják meg a ciprusi válságot, valamint, hogy nem tudják garantálni a betétesek pénzének a biztonságát. Az EU egyre kétségbeesettebb.  Még várható, hogy a válság tetőzzön egy vagy több nagyobb ország bedőlésével vagy fedarabolódásával (Spanyolország, Olaszország), viszont ez a legrosszabb (Spanyolország esetében viszont egy nagyon is lehetséges) forgatókönyv. Hazánk kereskedelmi kapcsolatait jobban függetleníteni kell, ezt teszik Orbánék több, kevesebb sikerrel. Itt vannak az első lépések a monetáris politika élén, melyek az utolsó simítások a politikai színtéren.

Mi fog itthon elindulni? Sikerül kimásznunk az unió és a saját válságunkból? Meddig tart a társadalmi osztályok közötti szétszakadás? A külső környezet mikor alakul számunkra is jól?

Kell ez így?

  Orbán Viktor meglépte, amire már egy jó ideje számítani lehetett. A piacok beárazták, nem is reagált arra különösebben a Forint, hogy Matolcsy György lesz a Magyar Nemzeti Bank elnöke. Véleményem szerint ez lesz minden idők legizgalmasabb és legkiszámíthatatlanabb elnöksége a redszerváltás óta. Senki nem tudja, mit is hozhat ez a döntés, találgatások vannak, de a forintgyengítés, infláció emelés nem hiszem, hogy hosszabb távú stratégiája lenne a vezetésnek. Arra leszek kíváncsi, hogy tudja majd ötvözni Matolcsy a mesék világát, Tündérország csodáit az MNB-től megkövetelt objektivitással, realitással. Új időszámítás vette kezdetét. Minden megvan, ami a Fidesz gazdasági gépezetéhez, az ország "teljes átalakításához" kell. Most valóban beindul a "gyorsnaszád"? Akadály már szinte nincs az országon belül (a globalizáció, meg az EU persze ott vannak), tehát a nemzeti "pénzidézés" , a "szakrális-gazdasági" fellendülés megkezdődhet....

Nem tulajdonítunk túl nagy hatalmat az MNB-nek?

Véleményem szerint a Nemzetgazdasági Minisztérium dönti el igazán, milyen fordulatot vesz a gazdaság és nem a Nemzeti Bank. Oda pedig egy nemzetközileg elismert gazdasági szakember ült: Varga Mihály. Az ország gazdaságának jobb agyfélteke lesz az MNB és ennek ellensúlyozására az NGM. Ebből még jól is kijöhetünk... Az biztos, hogy az ország vezetése az elkövetkező időkben a Fidesz szabályai szerint fognak játszani. Na de ezt ki csinálta magának?

Alkotmányozás --> a többség akarata

Mint azt már többször is kifejtettem, a magyar emberek többsége nem törődik a jogállamiság, ilyen mély értelmezésével. "Csövesek ne rondítsák a várost...". A főváros szerint amíg élt a törvény a közterületen való lakhatás tiltásáról 1 ember halt meg az utcákon. Amikor ez a törvény még nem létezett több, mint 100-an. Ez szerintem hihető is (lásd: Ferenciek tere). Nem beszélve a közhigéniáról és a látványról... Senki sem szeret szembesülni azzal, hogy létezik ilyen. Ráadásul egy belvárosi, közlekedési csomópontban a város összképére nem vet túlzottan pozitív fényt.

A diákok esete pedig a választó többség korosztályára utal. Európában, és Magyarországon is a népesség öregedő. Jól látható, hogy a nyugdíjasok érdekében mit tesz a kormány (szerintem ezt mindenki megérdemli, aki egy életen át dolgozott), és a diákok ellenében mit tesz. "Röghöz kötés"-ről annyit szeretnék megjegyezni, hogy ilyen gazdasági helyzetben az itt keményen dolgozó népnek lehet jogos követelése az, hogy ha már a pénzükből taníttatnak valakit, az utána ne vigye külföldre az itt megszerzett, drága tudást... Persze ez az európai eszmékkel, a szabad mozgás jogának megsértésével egyenlő.

Amiben viszont a kormányt elmarasztalnám az az a pont, hogy az alkotmányozására is az jellemző, mint az eddigi gazdasági kormányzására: túlzottan ad hoc. Meggondolatlan, nem gondoltak bele a következményekbe, és a várható hatásokat sem gondolták át. Ha csináltak volna egy jól átgondolt, társadalmi egyeztetéseken elfogadott, megvitatott alaptörvényt, akkor a mostani (jogos) felvetéseket, miszerint Orbánék nem veszik figyelembe a jogállamiság eszméit, kikerülhető lett volna.

Előbb-utóbb a központi akarat érvényesül, na de mit tehet az ellenzék?

Minek lehetünk szemtanúi? A fékek és az egyensúlyok szépen, lassan kezdenek eltűnni. Ez egy válság időszaka alatt persze lehet, hogy gördülékenyebbé teszi a politikai folyamatokat, reagálást fegyorsítja a világgazdaság alakulására. Viszont maga a demokrácia alapeszméi súlyosan csorbulnak. Egy ember akarata körül összpontosul az hatalom... Azt viszont továbbra is a nép dönti el, hogy kinek az akaratával értenek jobban egyet. Elnöki redszerré való átalakulás folyik éppen?

Ez viszont egy magasra feladott labda az ellenzék részére. Viszont azt kell, hogy megállapítsam, hogy még ezzel sem tud élni. Részint szavahihetetlensége, másrészt karizma hiánya miatt. Egyetlen olyan ellenzéki párt (mozgalom) van jelenleg, ami másnak akar tűnni. Az Együtt 2014 Bajnai Gordon vezetésével azt a látszatot kívánja fenntartani, hogy ők egy igazságos, jogállamiságot akarnak létrehozni. Persze mind ezt egy, a politika mocskától tiszta szakemberrel az élükön. Hiába az új csomagolás, Bajnai nagyon is aktív politikai szerepet vállalt a szocialisták kormányzása alatt. Nem is ez a baj. Hanem az álszentsége és meggyőző, demagóg, áltudományos alapokon nyugvó teóriái. Látszik, hogy próbálja habitusában, temperamentumában Orbánt másolni. már-már feltűnően ellentétes világképet felfestve, belebeszélve az ellenzék tudatába. Egyszerűen ilyen mértékben nem különbözhet a valóság, ahogy azt a két fél leírja.

A többi ellenzéki párt... Mesterházy Attila keresi az útját, de egyre inkább elveszti a támogatóit. Az MSZP a mételybe kezd belesüllyedni, csak a tradícionálisan szocialista szavazók tábora fog megmaradni. Lehetőségei kihasználásában, súlyos múltja, a be nem következett tisztújítása, és egy karizmatikus vezető hiánya akadályozza.

Az LMP egy szinte ismeretlen párt. A szavazók nagy része, véleményem szerint nem tudja mi történt az elmúlt hónapokban, Schiffer Andrást és Jávor Benedeket pedig egy politika iránt túlzottan nem érdeklődő személy véleményem szerint nem is ismeri.

A Jobbik alaptételei, radikális mivolta miatt csak egy kisebb-nagyobb szegmenst tudhat megfogni (egy jelentős választói bázis, viszont többségbe nem látom a realitását, hogy az elkövetkezendő időszakban kerülhetne). Van pár nagyon fontos gondolatuk, amivel egyik párt sem foglalkozna (specifikus bűnözési formák...), viszont ezek komolyságát lenullázzák kínos hozzászólásaikkal, felkészületlen, demagóg interpellációikkal.

Gyurcsány Ferenc, az egyetlen olyan ellenzéki politikus, aki ért valamit a politikához. Neki csak fanatikusai vannak. Ő az egyetlen olyan politikus Orbán Viktoron kívül, akiről talán az országban mindenki tud, hogy létezik. Egyetlen hátránya van, hogy minden oldalról utálják...A baloldalra fatális, lemoshatatlan rontást hozott. A Fidesz legnagyobb jótevője... Nélküle nem lenne új alkotmány, új gazdaságpolitika, új közigazgatás...stb.

Summa Summarum

Orbán Viktor nagyon jól kihasználja 2/3-ad adta lehetőségeit. Elképzeléseit már senki, semmi nem akadályozhatja. Teljesen új alapokra helyezi a magyar közélet, gazdaság, társadalom működését. Szolidaritást csak azok élvezhetnek, akik tenni akarnak az országért. Ezek az alaptételek. Viszont ez az átalakulás nagyon gyorsan megy végbe, így ezt a változást úgy élhetjük meg, mint az eddigi világ lerombolását. Egy kegyetlen világot, melyben a szegényeket eltapossák, a teljes mozgás szabadságát korlátozzák. Ez, véleményem szerint egy rövid átmenet, amíg nem konszolidálódik, nem ágyazódik be ez a szisztéma. Addigra viszont Magyarországon a két pólus nem fog végzetesen mást gondolni a körülötte levő világról? Ezért mindent megtesznek politikusaink, hogy ellenségnek tekintsék egymást az emberek...

Kell ez így?

Megtudtuk a magyar gazdaság tavalyi teljesítményét. 1,7%-os éves recesszió. Igazából ez nem okozott hatalmas meglepetést senkinek, mert 1,5%-on volt a konszenzus. Tündérmese Magyarországon? A makrogazdaságon ez nem látszik, de sajnos recesszió nélkül nem teljesülhet egy "multicentrikus, oligarcha irányítàsú" ország átalakulása. 

Történeti kitekintés

Magyarország 2007 óta nem volt képes kivenni a részét a konjuktúra időszakából! Pedig közben szinte mindenki mindenre felvett valamilyen hitelt. 

Pedig az emberek már hitelt vettek fel utazáshoz, elektronikai cikkekhez...  szinte a mindennapi életüket hitelből finanszírozták FEDEZET NÉLKÜL!

A helyzet az, hogy nemcsak az emberek gazdálkodtak felelőtlenül, de az állam is. Magyar gazdasági válság 2007 óta van (morális válság pedig a 2006-tól a választásokig volt).Ezek az adatok miért is fontosak?  Szemléltetik, hogy a magyarországi gazdasági válság már a világválság előtt megjelent, így a 2008-ban kirobbant krach egy alapjaiban gyengült rendszert robbantott fel. A mai problémák mélyebben gyökereznek, mint ahogy sok külföldi közgazdász gondolja, első ránézésre.

"Elmúltnyolcév"

Ez tehát azt jelenti, hogy a mostani problémákért igenis az előző szocialista kormányt lehet felelősségre vonni, mert oly mértékben gyengítették a magyar gazdaságot, társadalmat (a jegybanki tartalékokról nem is beszélve, mert a válság kitörésekor szinte üres volt a kassza), és oly mértékben adósították el az országot, amely hosszú távon okoz és fog okozni komplex problémákat és kötöttségeket. A szocialista-liberalista politikának hála a maradék vagyont,( amit a rendszerváltás után nem sikerült minimális összegekért privatizálni) is eladtak különböző magánbefektetőknek. Az előnytelen szerződéseket pedig inkább meg sem említem (PPP-k, BKV-s szerződések, kétes cégek megbízása...) Így maradt egy teljesen eladósított, gyenge állam 2010-re. Persze nem célszerű folyton mutogatni, cselekedni kell.

A kihívás

Korlátozott állami szerepvállalás lehetősége (pénzhiány, eladósodottság) és korlátozott belső kereslet mellett a "Tündérmese", lehet csak tündérmese marad? Realitása nem látszik annak, hogy a gyorsnaszád beinduljon, de tegyük fel mégis:

A szabad vállalkozási zónákba özönlenek a cégek, beindul az új magyar légitáraság, a keleti nyitás politikája sikerrel jár (hitelt kapunk Oroszországtól vagy Kínától), az állami építkezések felpörgetik a gazdaságot, megépül a 4-es metró, világszintű turisztikai központ lesz Budapest, Balaton és környéke magára talál és a turisták száma dinamikusan nő, multik idehelyezik termelési központjaikat, autóipari nagyhatalom leszünk, sőt még geotermikus nagyhatalom is....

Lehetőségeink vannak, csak meg kell találni a kitörési pontot. Merjünk támogatni új dolgokat, még ha ilyen helyzetben ez áldozatokkal is jár. Magyarország előnyt élvez abban, hogy jól képzett és olcsó munkaerővel van tele az ország, akik potom pénzért is elvállalnak bármit (nyugati keresletekhez viszonyítva) csak, hogy munkát kapjanak. Igen a tündérmese valóra válhat...

Mikor?

Ezt nem könnyű megmondani. Maximumnak azt a pontot tartom, mikor lejár a hitelek nagy része, azonban ez egy pesszimista forgatókönyv. Az optimista pedig az, hogy stabilizálódik a munkaalapú gazdasági modell és beválik Matolcsy minden ötlete (egy kis MNB-s hátszéllel). Persze ehhez nem kéne folyton újratervezni, átalakítani, alaptörvényt módosítani... Kiszámíthatóság, bizalom kell. Ez elengedhetetlen!         Ennél egy realisztikusabb forgatókönyv pedig az, hogy az európai válság végeztével Magyarország elkezdhet felzárkózni a fejlett országok sorához.

Addig is...

Addig is foggal körömmel kapaszodunk és várjuk már az alagút végét. Remélhetőleg tényleg "W" görbéjű válságról beszélhetünk, és a második visszaesésnek itt a vége. Ha nem, akkor annak társadalmilag beláthatatlan következményei lehetnek itthon is és a nagyvilágban. Drága ez a tanulópénz, de hasznos. Azonban pezsgőt még egyáltalán nem bonthatunk. De legalább már egyre több pozitív hangot lehet hallani.                             

Választhatunk: foggal, körömmel kapaszkodjunk, vagy a cél előtt eresszük el és zuhanjunk az ismeretlenbe...

Kell ez így?

Bevezetésként le szeretném szögezni, hogy nem a pszichológiai értelembe vett belső szabadságról fogok beszélni, hanem a személyes szabadságról, arról, hogy létezik-e úgy összességében bármely közösségen belül valós szabadság. Aztán Magyarországon milyen helyzetben vagyunk ilyen tekintetben, a társadalom mely rétegétől tekinthetjük magunkat mozgásban, szólásban, szabad akaratban szabadnak. Ez miért alakulhatott ki? Toleráns-e a magyar társadalom?.... Személyes meglátásaim következnek:

A "teljes szabadság" elvesztése

A kialakuló emberi társadalom, mondhatjuk azt is, hogy "eladta a lelkét az ördögnek", ugyanis a hatékonyabb együttműködésért, fejlődésért, biztonságért cserébe, feladta teljes szabadságát és az első közösségekkel együtt alakították ki az első szabályokat, később rendeleteket, törvényeket. Az együttélés megkövetelte a szabályok, társadalmi normák, majd erkölcsi normák kialakulását már az ősi közösségekben. Innentől kezdve nem beszélhetünk teljes szabadságról. Az anarchista eszmékhez ezeket a több 10.000 éves szisztémát kéne lebontaniuk, ugyanis szabályok, és vezetők nélkül a társadalom szétesne, az őskorba visszazuhannánk. Ez is persze az egyének differenciáltsága, különbözősége miatt van. A közösség képlékeny fogalom. Kordában kell tartani, de erre már őseink is rájöttek az őskorban, ezen ne akarjunk változtatni...

A maradék szabadság itthon privilégium...

Sajnos jelenleg olyan társadalomban élünk, amely megköveteli, hogy az elesettek, a társadalomból kitaszítottak (önhibájukból vagy önhibájukon kívül) ne részesüljenek a maradék szabadságJOGokból. (Azért emeltem ki a JOG szót, mert már az is le van fektetve, mit szabad egyáltalán.) Milyen út vezetett minket ide, hogy törvényekkel, kordonokkal taszítjuk ki hajléktalan polgártársainkat a mozgásszabadság világából? Ahogy az évek során nőtt a szakadék társadalmi osztályok, beidegződések között, és egyre több tehetetlen ember szorult ki az utcára (munkanélküliség, válság, felzárkóztatás gyenge hatékonysága...), a munkás, társadalomban aktívan részt vevő személyek, akiknek munkaterheik folyamatosan nőttek-nőnek, jogosan érezhetik úgy, hogy "Aki piára költi, annak minek adjak...". Tehát egy 2006 óta tartó morális válság, 2008 óta tartó, súlyos gazdasági válság az átlagemberek toleranciaszintjét nagyon lecsökkentették és igény alakult ki a politikai elittel szemben egy a társadalom legalját elsöprő, kordonozó intézkedésekhez hasonló cselekvésre. Szépíteni (elküldeni, elkordonozni) sokkal könnyebb és olcsóbb is, mint magát a problémát a gyökereinél fogva kezelni. Tehát a lassan újra társadalmi piramissá alakuló szerkezetben a polgárság, illetve a gazdag rétegek követelik a problémák eltűntetését. Mivel a parlamentben a szegényebb rétegeknek valódi erejük, erős képviseletük nincs, ezzel szemben a választóerő legnagyobb része a polgárság közül való, így természetesen komfortintézkedéseket akar hozni a szavazóbázisának a kormány (hozzáteszem, a legtöbb magyar párt ezt tenné).

Többség érdekérvényesítése, egy csoport kivételezettsége... Diktatúra a többség akaratából?

A demokrácia a többség, vagy az érdekeit jobban képviselni tudók rendszere. Azonban itt meg van adva a lehetőség mindenkinek, hogy képviselje magát.

 Sok próbálkozás volt másfajta szemléletű rendszerek kiépítésére, azonban egyik sem állta meg a helyét, mivel utópikus gazdasági, társadalmi modelleket akartak minden egyes személyre egy államon belül ráerőltetni (kommunizmus, szocializmus, fasizmus). Vagy esetleg valamely népcsoportot bűnbaknak kiáltottak ki, melyet ki lehetett rabolni, hibáztatni mindenfajta bajért, és a többség itt is rövidtávon jól járt (Hitleri fasizmus), ugyanis az ipart (részben) a rabolt pénzekből finanszírozták és dübörgött a gazdaság, a munkanélküliség csökkent, idegen nemzeteket, népcsoportokat pedig likvidáltak. Végső soron a többség akaratára hivatkozva valaki mindaddig mindent megtehet, ameddig elfogy a kisebbség és nincs kit hibáztatni. És nehogy azt higgyük, hogy ezekről a döntésekről csak bizonyos személyek döntenek! Erre felhatalmazást kaptak népük egy nagy csoportjától (persze ez intervenció esetén máshogy van, ugyanis idegen hadseregre támaszkodik a bábállam vezetője). Ám ezeknek a 20. századi rendszereknek a maradványait már csak egy-két országban látjuk (É-Kórea, Kuba -- már az is lazul).

Látvány, lenyűgözés, álsikerek... Szolidaritásnak itt nincs helye

Ezzel mire akarok kilyukadni?  Mivel válságban vagyunk és demokráciában, a választópolgároknak meg kell mutatni, hogy a kormány jól kezeli a problémát. Mindenre viszont nincs pénz. Vagy látványberuházások, vagy szociális kiadások. Látványberuházásokkal meg lehet nyerni a focidrukkereket (hatalmas szegmens)  (stadionépítések), városi lakosságot (parkfelújítások)... Viszont ezeket a pénzeket el lehetne költeni a hajléktalanok gondjainak a megoldására. De az fölösleges "pénzkidobás". Velük nem lehet választásokat nyerni, viszont ez a probléma egy elég nagy szépséghiba is. Így a szőnyeg alá kell seperni rendeletekkel, kordonokkal... Az agyonhajszolt, Európában az egyik legtöbbet dolgozó nép pedig inkább adja a pénzt új stadionokra, mint a gazdaság passzív szegmensének. Ebben az országban mondhatjuk, hogy jogosan nem toleránsak az emberek. Látni akarják végre, hogy van értelme az adójukat befizetni, hogy jól működik a gazdaság. Miután ez mind megvan, azután lehet igény az újraelosztás rendszerének a helyreállítására.

Munkakultusz: egy drasztikus, ám alapelveiben igazságosabb rendszer

A mostani kormány drasztikusan próbálja az embereket visszaterelni a munka világába. Ez rengeteg igazságtalansággal, és megalázással is jár, azonban egyénenként nem lehet mindenkire törvényt írni. A törvények kollektívan érvényesek a társadalom egészére. Így akár jogosan, akár nem, de a segélyezés rendszerét, amivel szemben a magyar nép egésze aggályait fejezte ki, át kellett alakítani, gondolni. Egyáltalán nem volt munkára ösztönző, a passzív, fásult rétegnek annyi pedig elég, hogy túléljen. Így vagy dolgozik valaki, vagy éhen hal alapelvű szisztémát dolgoztak ki a honatyák. Alapelveiben, hogy aki hozzá is tesz a közösség működéséhez valamit, az részesülhessen az állam juttatásaiból mindenki számára igazságos és érthető... A megvalósítással vannak problémák (nincs elég munkahely, túl gyors átalakulás). Én viszont támogatom a nyugdíjasok életben maradásátbiztosító intézkedéseket. A nyugdíjért, amit kap megdolgozott minden egyes idős ember. Így beleillenek a kormány munkát jutalmazó kultuszkörének haszonélvezői közé. Ezzel csak egyet tudok érteni. Amikor  "neves" közgazdászok arról nyilatkoznak, hogy csökkentsük az amúgy is a létfenntartáshoz is kevés juttatásaikat, vagy egyenesen pusztítsuk el őket, akkor elgondolkozom, hogy hol és hogyan nőtt fel... Summa summarum legalább ők haszonélvezői ennek.

Munkáltatói jóléti társadalom

A mai Magyarországon jelenleg tisztességes munkából csak nehezen lehet megélni. A Munka Törvénykönyve pedig tovább lazította a munkáltatók kötelezettségeit. Ez persze egy olyan országban, ahol a beruházási szint tragikus, a munkanélküliség magas, szükségszerű. Az állami juttatások kezdenek átcsoportosulni a közép-, nagyvállalkozókhoz, akik állandó keresletet biztosíthatnak. A szegényekből nem lehet megélni... Gazdag munkáltató, vállalkozó még gazdagabb lesz, még több diszkrecionális (szabadon felhasználható) jövedelemmel, melyet vissza tud forgatni a gazdaságba, így rájuk tekintenek a GDP motorjaként. Ez lenne a kapitalizmus velejárója? Igen! Válságban pedig még inkább...

Erősebb szociális integráció = kevesebb szabadságjog

Egy jól és gördülékenyen menő társadalomhoz elengedhetetlen a rend, fegyelem, közösségtudat és ezekhez kapcsolódóan a munka. Viszont jelenleg nevelni kell a honi népet erre. Elfeledkeztek a közösségért tett szolgálatok fontosságáról, csak önnön érdekeiket tartják szem előtt. Ezt viszont gyorsan átnevelni nem tudják, így törvényekben lettek/lesznek szabályozva ezek. Ilyen cselekvések azonban az ellenkezőjét is kiválthatják a kívánt eredménynek. Vehetik úgy az emberek, hogy megfosztják őket a maradék szabadságuktól és végső soron igazuk is van. Japánban ennek a közösségtudatos viselkedésnek tradíciója van. Magától értetődő, azonban egy olyan országban ahol ez nincs meg, csak hosszú idő alatt lehetne a jövő generációját erre nevelni, és így semmiféle jog nem csorbulna... 4 Év alatt nem lehet a világot megváltani...

József Attila szerint...

"Győzni fogó, még annyira meg nem aláztatott, amennyire csillagok alatt ti megaláztatok: a földre sütöttük szemünk. Kinyílt a földbe zárt titok."

(József Attila: A város peremén)

Azonban maga a költő is tisztában volt azzal, hogy ez egy fásult, érdektelen tömeg volt. Ez mára nem sokat változott. Hiába a tankötelezettség, lehet az 18 év, 25, 30... Akit nem hajt semmiféle ambíció a fejlődésért, tudásvágy... azt bent lehet tartani akármeddig az adófizetők pénzéből egy intézményben, de nincs semmi értelme. Fejlődni nem fog, és kelendőbb sem lesz a munkaerő piacon plusz egy évtől ugyanabban az osztályban. Válaszul József Attila "Győzni fogó" szókapcsolatára, mindaddig, míg nem éled a legalsó rétegben valamiféle öntudat, igény a tudásra, kultúrára, a társadalmi létrán való feljebb mászásra, addig érdektelenségbe fog fulladni minden a munkássággal kapcsolatos kezdeményezés (amiket általában nem is az érintettek szerveznek).

Következik a Horthy-korszak gazdasági modelljének restaurációja? Mi áll előttünk a 10-es években? Reménytelen helyzetben vagyunk vagy csak a magyar pesszimizmus szól belőlünk? Mi lesz a végkifejlet?

Kell ez így?

A minap újra felkapták a magyar adókerülőkről szóló híreket a magyar kormány által remélt svájci, ciprusi tárgyalások kapcsán, valamint az adóamnesztia vége miatt.

Mint azt már rég tudjuk Magyarország benne van a világ élmezőnyében a kimenekített vagyon arányait tekintve. Ezért hirdették meg az Adóamnesztiát még 2010-ben, melyet kibővített egyéb offshore cégekre is a kormány. Ehhez nagy remények kötődtek egészen az amnesztia lejártáig, tavaly év végéig. Ugyanis mindössze 60 milliárd forintot utaltak haza a magyar bankbetétesek. Ez még csak egy kis töredéke sem a várt 1000 milliárd forintnak. 

Ennek mi lehet az oka, és miért becsülte ennyire túl a kormány ennek a rendelkezésnek a sikerességét?

A kormányt nem értem. Bízott a magyar milliárdosok, bűnözők, fémkereskedők nemzeti öntudatában??? Mert, hogy a magyar adórendszer semmiképp sem bíztatja a betéteseket az ittmaradásra. Svájcban senki nem kérdezi honnan van a pénzük, Cipruson fél-adóparadicsomi körülmények vannak. EU tagállam, tehát teljesen nem számít annak, azonban egy másik offshore céggel (Panama, Belize, Delaware, Oregon...)  már gyerekjáték kijátszani az európai adóhatóságokat. Ez a pénz nagyon is hiányzik a magyar büdzséből. Feltételezhetően 242 milliárd dollár körüli vagyonról beszélünk! És ezzel benne vagyunk a top 20-as listában! (Ehhez, csak gratulálni tudok, már megint egy negatív rekord) Ennyi pénz áramlott ki 1980-2010 között Magyarországról. Nálunk már csak afrikai, pár ázsiai (Kína az első 1189 milliárd dollárral, ami 5-ször nagyobb adat a magyarnál... hasonlítsuk össze a gazdaságok méretét!...)

Most persze toporzékolhatunk Svájcnál és Ciprusnál, hogy adja ki a magyar számlákat. Ez egy eleve halálra ítélt ötlet. Még az USA-nak is csak a csalással vádolt betétesek adatait adta ki Svájc. Egy Magyarország méretű országgal miért is törődne...

Banktitok? Ezt is a milliárdosoknak találták ki, akiknek van elég pénzük arra, hogy nagyon rövid időn belül megsokszorozzák, és már-már játékként rakják az elképzelhetetlen mennyiségű tőkéjüket  (becslések szerint 30.000 milliárd dollárt) a világ különböző pontjaiba, ahol megkerülhetik a honi adóhatóságokat.

A leglehanolóbb, viszont talán legevidensebb persze az, hogy ennek a felmoghatatlan mennyiségű pénznek majdnem  50%-a mindössze 92.000 ember számláin öszpontosul!

Csak drukkolni tudok, az amúgy bukásra ítélt tárgyalásokhoz a magyar kormány részéről, Svájc és Ciprus felé.

Az élet igazságtalan, a diplomácia még igazságtalanabb, a pénzügyi szektor pedig...

Kell ez így?

forrás: http://index.hu/gazdasag/vilag/2012/07/23/offshore/

   Mint tudjuk, az Alkotmánybíróság alaptörvény ellenesnek találta a regisztrációról szóló kétharmados törvények egyes rendelkezéseit, és a Magyarországon belül élőknek indokolatlanul korlátozta volna a választáshoz való jogát. 

Azt mindenki sejthette, hogy ez előnyös lenne a Fidesz számára, ugyanis csak elektronikus úton, valamint az okmányirodához elvánszorogva lehetett volna regisztrálni. Ez megszűrte volna az idősebb lakosság egy részét, és a választásokra csak kaptában elmenő polgárog nagy hányadát is. Ők azok, akik annyira nem érdeklődnek a politika iránt, de nem lett nekik jobb, tehát mégis elmennek letenni a voksukat (nyilvánvalóan ezek a szegmensek többnyire az ellenzékre teszik le szavazatukat). 

Azonban biztosak abban, hogy ez volt Orbán eddigi legnagyobb veresége, mint ahogy azt külföldi lapok írják? 

Itt érvényesül az energiamegmaradás törvénye, ugyanis az Alkotmánybíróság pofonját  tudják úgy mutogatni, hogy valós demokratikus jogállamban élünk és az ellenzék minden megnyilvánulása hazugság. A pofon itt fog lendületből továbbcsattanni: szerencséjükre a parlamenti patkó másik fele folytonos lépéshátrányban van. Valószínűleg a regisztráció eltörlését fogják emlegetni. Ez viszont egyáltalán nem segít a saját maguk által ásott árokból való kitántorgáshoz. Együtt 2014? Ameddig nincs ellenzék, nem lehet minek összefognia a kormány ellen. Letűnt korok mocskos kezű politikusai, önmaga paródiáját alakító, parlamenten kívüli törpepárt hatalmas szájú elnöke, tele üres szavakkal, valamint egy gyenge karizmájú politikus, aki nem is politikus, de mégis (hozzá kell tenni, mindent megtett, a szövegíróival együtt, hogy vezéregyéniségnek tűnjön október 23-án).

De ez a téma érdekli a népet egyáltalán? 

A népet egyáltalán nem érdekel semmi, csak a végkifejlet és annak a médiában való reflektálódása. Egy magyar személyt, mint individumot már jobban érdekelheti az eseménytörténet. De információk hiánya miatt, esetleg alulképzettsége, a tudás igényének hiánya miatt inkább bele sem kezd egy ilyen léptékű vitába. Lerendezi az egészet így: "gusztustalan politikusok, nekem mindegy" ... Azt a réteget, melyet érdekli a politika, megrögzötten a saját állásfoglalása mellett tart ki... 

Tehát, akit eddig sem érdekelt ez a téma, ezután sem fogja érdekelni, akit pedig kissé az azt láthatja, hogy nehéz időkben, ilyen hatalom birtokában is képes a kormány betartani a joggállamiságot és a demokratikus normákat. Annyit lehet mondani, hogy érdemben teljesen lényegtelen Magyarországon egy gyökeres politikai-szerkezeti vagy demokratikus berendezkedést meghatározó intézkedés. Hogy mondhatja valaki egy ilyen országban, hogy csak  mégtöbb demokráciával juthatunk ki a válságból, amikor abszolút nem demokratikus berendezkedésű sem az ország, sem a nép. Egy szűk kör megvitatja, irányít és ezt így tartja jónak a lakosság kb 50%-a. Országunk demokratizálását az oktatásban lehetne és kellene is elkezdeni. A gyerekeket demokratikus intézményekben kéne felnevelni, és ők lehetnének az első valóságosan ilyen nézetű generáció.

Amíg ez nincs meg, addig érdemben kioltja a nép a saját szavát, több nézet nem fér meg egymás mellett. Ilyenkor pedig ha valaki jókor, jó helyen van, teljhatalmú úrrá is teheti magát.

Akkor miből is profitálhatunk? Miről is beszélünk?

Kell ez így?

Amerika

Mint tudjuk 2013-ban jön el Amerikának az az éve, amikor már senki nem görgetheti tovább az államadósságot felfefelé. $13 billiárddal az USA magasan vezeti az adósok listáját. Ennek 40%-a Kína és Japán kezében van. Valójában viszont a legnagyobb ellenségei határokon belül vannak. A gigantikus cégek lobbicsoportjai olyan mértékű befolyással vannak a politikára és képviselő csoportokra, hogy Obamáéknak nem lesz könnyű dolguk. Azonban most Obamától függ, hogy hosszú távon sikerül-e konszolidálni a gazdaságot és így megnyugodhat-e, vagy legalább fellélegezhet a világ többi része, vagy sem... Egy biztos, rövid recesszióra számítani lehet.

Európa

Ez már egy nehezebb és jóval összetettebb kérdés.  Európában a legfőbb érdekcsoportok, országokként jelennek meg, valamint valós, egységes vezető nélkül a válságból való kilábalás is csak felemásan működhet. Akik viszont a főbb irányvonalakat kijelölik, azok a valós problémákat vagy nem, vagy nem akarják észrevenni. José Manuel Barroso lerakta tervezetét a válság kezelésére, de mivel magát a kérdéseket is rosszul fogalmazták meg, így a válaszok sem vezethetnek a helyes útra.

Ahelyett, hogy látnánk a válság végét, most Ciprus vágtat a csőd felé, hála Görögországnak, ami nagyon hosszú szenvedésnek néz még elébe. Olaszország még közel sincs a gazdaság konszolidációjához, Spanyolorszàgban a munkanélküliségi ráta (28%) meghaladja, az 1929-es Nagy Világválság beli amerikai szinteket, Portugália és Írország szénája sem áll túl jól.Tehát a válság végelàthatatlannak tűnik. Ebből viszont Németorszàg sokat profitàl (az autóiparát kivéve), a Skandinàv orszàgokkal együtt, na meg persze szegény Svájc is azért panaszkodik, hogy tele vannak a bankfiókjaik... 

A gyorsnaszád azonban...

csak akkor lehet lehet versenyképes, ha sikerül magára találnia. Reménykedhetünk a jó időben, hogy a mezőgazdaságnak hàla ne legyünk ismételten recesszióban. Így lehet tényleg vissza kell nyúlnunk keresztény, vagy ázsiai törzsi gyökereinkhez, mert el kell az ima, vagy az esőtánc a GDP-nek. Persze, amit még nem sejthetünk, hogy mi lesz az MNB barátságossá tételével. Mennyire tudja a gazdaságot megsegíteni? Ami viszont biztos, hogy idén csökkent az államadósság, vagyis ez azért bonyolultabb, de a Forint erősödésének köszönhetően úgy láthatjuk. A vásárló erő, 10% energiaár csökkentéstől, nem fog növekedni, viszont legalább sok család meg tudja venni minden napra a kenyerét. 

Ázsia

Ázsia tovább dübörög, a társadalmi egyenlőtlenségek egyre nőnek, Japán és Kína kóstolgatják egymást. Meddig lehet ezt a rendszert fenntartani? Valószínűsítem, ez egy későbbi válság forrása lesz.

Japàn öregszik a 20 és 30 év közöttiek 20%-át nem érdekli a szex. Már a császár is aggodalmàt fejezte ki az elöregedés miatt.

Az arab tavasz, foga fehérje pedig kezd kivillanni. Ez egy 1848-as forradalmi korszak és a keresztes háborúk egyvelegének kezd tűnni. Az iszlámot szélsőségesek kezdik egyre nagyobb körökben magyarázni, ami egy átlagosan alulképzett társadalomban életveszélyes lehet.

Tehát 2013. az utolsó utáni év, hogy végleg a helyes útra állítsák az országok gazdaságukat, szociális rendszerüket (és nem csak a makroadatait, mélyebbre hatóan is).  Lehet, hogy az idei Világvége, csak képletes és az eddigi spekulációkon alapuló világ végét jelenti és a valós értékek világa következik? Nem tudom... meglátjuk.

Boldog Karácsonyt és izgalmakban, sikerekben gazdag új évet! 

Kellett ez így?

  Véget értek az amerikai választások, Obama lett az elnök. Az amerikaiak (nem a fehérek többségben) megmutatták, hogy nem a kampány és a szavak számítanak, hanem a tettek és a gazdaság konszolidálása.

Mi európaiak mind örülhetünk, hogy Obama nyert. Bár Romney (nagyon) rövid távon jó lett volna az amerikaiaknak, azonban hosszú távon  morális válsághoz vezetett volna a gazdagok és szegények között (a gazdagok miért is kapnak egy csomó engedményt az adójukból és támogatást?), gazdaságilag pedig egy brutális világválságot engedett volna ránk. Az amúgy is elképzelhetetlenül magas amerikai államadósságot még tovább fokozta volna, és a szegények zsebéből a bankokba, óriáscégekbe ömlesztette volna a pénzt.

Azonban Obamanak nincs könnyű dolga. Az USA a szakadék szélén áll, nemsokára az államadósság eléri a kritikus szintet, miután automatikusan életbe lép a csökkentő mechanizmus. (ha megint meg nem emelik)  Csökkenteni kell az államháztartási hiányt, miközben 10 millió munkahelyet kell létrehozni és teljesen át kell alakítani az amerikai adó, jóléti struktúrát. Hogy bele fog törni az elnök bicskája? Minden bizonnyal... de nem mindegy, hogy milyen mértékben tudja ezeket legalább részlegesen megvalósítani.

A másik akadály, hogy a kongresszusban az ellenzék van többségben. Vagy megyegyezik a két párt vagy mindent elbuknak és olyan világégés lesz, amitől mindenki fél. 

Sajnos kompromisszumra abszolút nem képes a demokrata és a republikánus párt (csak nagyon nagy szükség esetén), ugyanis annyira eltolódtak a szélsőségek felé, hogy egyszerűen olyan, mintha két külön világban élnének. (Persze ez nekünk, magyaroknak nem ismeretlen, mert itthon ezek az ellentétek még durvábbak és sokszínűbbek is...)

Ami az érdekessége a pártoknak, hogy míg Romneyék gazdaságilak teljesen liberálisak és támogatják a vadkapitalizmust (bankok, óriáscégek támogatása, kis állam), másrészről meg abszolút konzervatívok (abortusz megtiltása, vagy engedélyhez kötése, fű betiltása, melegházasság ellenzők...), addig Obamáék fordítva működnek. Tehát gazdaságilag konzervatívok (nagy állam), de másrészről teljesen liberálisok (fű, melegházasság, abortusz...). Személy szerint nekem mindkét párt túl szélsőséges (furcsa, hogy ott nem szólják meg a nacionalizmusuk miatt a pártokat, úgy ahogy ezt itthon teszik egyesek... vagy csak itthon beszélhet valaki a saját hazája ellen a médiában?!), de ahogy az elején is mondtam Obamanak örülök, ahogy az européerek többsége.

Most fog eldőlni minden, hogy a világ milyen irányban halad tovább. Úgy néz ki Amerika is változások előtt áll. Kíváncsi vagyok az EU mikor kötelezi el magát strukturális átalakítások mellet.

Bankárok világa, vagy a nemzetek egyetértésén alapuló, szuverén államok belátó, következetes irányítása. Egyszer majd eljutunk oda, hogy őszintén kimondhatjuk a problémáinkat, anélkül, hogy le kéne mondanunk?

Gondolkozzunk merre vigyenek minket a változások.

Kell ez így?